Annyiszor elhangzott már ez a mondat, amiben tiltakozunk az ellen, hogy olyanokká váljunk mint az anyánk. Amelyben anyánk sérüléseit utasítjuk el, mert az Ő sérülései, a mi legnagyobb fájdalmunk.
Az anyai seb az a fájdalom, amelyet egy anya hordoz és lányainak ad tovább.
Egy anya, kezeletlen fájdalma, feldolgozatlan traumái hatással van arra, ahogy kapcsolódik gyermekeihez, ahogy kommunikál és ahogy neveli őket. Ahogy édesanyánk (elsődleges gondozónk) bánt önmagával, a testével, ahogyan vélekedett saját magáról, az önértékelése, hitrendszerei, mind hatással vannak ránk. Mélyen belénk ívódott megküzdési mechanizmusai, hiedelmei, mindaz ahogy megélte önmagát.
Korai anya-gyermek kapcsolat lenyomatait egész életünkben lelkünkben hordozzuk, és mindig visszatérünk hozzá mint biztos kiindulási ponthoz, Bár anyáink minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy neveljenek minket, a velük való kapcsolatunkat a szégyen, a bűntudat és a kötelezettségek mögöttes hullámai tarkíthatták. Valójában továbbra is feloldatlan gyászt, félelmet, csalódottságot és haragot hordozhatunk anyánk iránt felnőtt életünkben. Ez a mély fájdalom általában a nem begyógyult magsebek eredménye, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődnek.
Az anya-seb a következő fájdalmas érzések egyvelege:
- Hasonlítgatás: az érzés, hogy nem vagy elég jó;
- Szégyen: egy folyamatos háttér-érzés, hogy valami nem stimmel veled;
- Ön-lekicsinyítés: az érzés, hogy mindenképp kicsinek kell maradnod (mindenféle értelemben), ha azt akarod, hgy szeressenek;
- Nem múló bűntudat afelett, hogy többre vágysz, mint amid van.
Az anya-seb a következő módokon nyilvánulhat meg:
- Nem vagy teljes, kiteljesedett önmagad, nehogy mások ettől fenyegetve érezzék magukat;
- Nagyon jól viseled, ha mások rosszul bánnak veled;
- Érzelmi gondoskodás másokról (akikről nem a te feladatod lenne);
- Versengés más nőkkel;
- Ön-szabotázs;
- Túlzott merevség és domináns attitűd;
- Olyan problémák, mint az evési zavarok, depresszió, függőségek.
Sokan összetévesztjük az anyánkhoz való hűséget, a sérüléseihez való hűséghez, így résztveszünk saját magunk elnyomásában.
Le kell választanunk magunkat erről a generációkon átívelő sebről, hogy végre saját életünket élhessük és megszakíthatjuk a generációs traumát.